A blog jelenleg szüneteltet!!!

.:11.fejezet:.

.: Stay Strong :.

Hope Carter

A kórteremből sírva léptem ki, amit Lilly is és Harry is észrevett. Előbbi csak értetlenül pislogott rám, míg Harry gyorsan szedte felém lábait, miközben én megfordultam és a folyosón kezdtem el futni a kijárat felé. Nem tudtam elviselni, hogy a bátyám így viselkedik velem, de nem is ez fájt a legjobban.. Volt már, hogy haragban voltunk pár hétig, de mindig kibékültünk.. De most az volt a legrosszabb, hogy bocsánatot kértem, mégis azt akarta, hogy eltűnjek. Tudom, hogy elrontottam, de Mat nagyon jól tudja, ha valamiért bocsánatot kérek, azt tényleg meg szoktam bánni, esetleg órákig, napokig, vagy hetekig is képes vagyok ezen gondolkozni, mielőtt meghozom végleges döntésem. Most nem sikerült ennyit gondolkodnom, mégis teljesen komolyan gondoltam, amit bátyámnak mondtam. Sajnáltam.. Sajnáltam, hogy miattam került kórházba, és most miattam van gipszben az egyik lába. Ha rá hallgatok, ez mind nem történt volna meg, de én mindig is ilyen voltam. A saját fejem után mentem, nem hallgattam senkire. Amit akartam, megszereztem, akár minden áron. De most, hogy Mat bent fekszik a kórteremben, vagy egyedül, vagy Lilly-vel, rá kell jönnöm, hogy mindent rosszul csináltam. Ha nem megyek bulizni, ha nem kezdek el rúd táncolni, ha nem iszom le magam.. Ha utána nem Harry-nek kell kivonszolnia a szórakozóhelyről, ha Mat nem jön oda, ahol voltunk. Nem veszekedett volna Harry-vel, nem vitt volna haza, és nem kellett volna kiszöknöm ahhoz a fiúhoz, akit szeretek, attól a fiútól, akit ugyanúgy szeretek. Lehetetlen dönteni közöttük, hisz mindketten olyan fontosak számomra. Lábaimat gyorsabban szedtem, annak ellenére, hogy éreztem, erőm kezd fogyni. A keskeny folyosó most még szűkebbnek tűnt, de ennek ellenére szedtem lábaimat a biztonságot nyújtó kijárat felé. Erőm teljesen elfogyott még azelőtt, hogy kiértem volna a hűvös utcára. Lábaim remegtek, így kezemet a falnak nyomtam. Talán a földre is rogytam volna, ha egy erős kéz nem kap el. A kar tulajdonosára pillantottam, szívem azonnal hevesebben kezdett verni. Harry szorosan fogott, majd egy széket húzott magához, arra ültetett. Térdemre könyököltem, arcomat tenyerembe temettem. 

- Minden az én hibám - suttogtam azt a mondatot, ami már órák óta a fejemben kavargott. 

- Ne mond ezt, kicsim - guggolt le mellém Harry, kezét hátamra simította. 

- Harry.. Tudom, hogy én rontottam el mindent.. A bátyám kórházban van és semmit nem tudok csinálni! Látni sem akar, miközben nagyon jól tudja, hogy emiatt nekem megszakad a szívem.. 

A sírás fojtogatott, a végére már nem tudtam egy értelmes szót kinyögni, csak sírtam. Harry türelmesen várta, míg nagyjából eláll a sírásom. Mikor ez megtörtént, megfogta a kezemet és mélyen a szemembe nézett. Láttam rajta, hogy ő is sajnálja a történteket, ami megnyugtatott. Jó volt tudni, hogy ő is aggódik a bátyámért, még akkor is, ha először nem kedvelte, mivel azt hitte, a barátom. De most itt volt velem, keze az enyémen pihent, ami megnyugtatott. Óvatosan állt fel eddigi helyzetéből, majd kezemnél fogva húzott fel magához. Mikor biztos lábakon álltam, kezemet elengedte, majd derekamra simította sajátját. Én csak a nyaka köré fontam karjaimat, majd vállára hajtottam a fejem. Pár percig öleltük egymást, majd Harry eltolt magától. Mélyen a szemébe néztem, arcán egy apró, alig látható mosoly jelent meg, mire nekem is jobb kedvem lett. Imádom, ha Harry mosolyog, olyankor semmi nem számít, csak ő. Ha ő boldog, nekem is egy részem az, főleg, mikor vele vagyok, vagy fogom a kezét. Mintha csak meghallotta volna a gondolatomat, kezét enyémhez érintette, ujjait rákulcsolta enyéimre, úgy lépett egyet lassan a kijárat felé. Követtem tevékenységét, így lassan kezdtünk sétálni a kijárat felé. Az ajtót egy kézzel löktük ki magunk előtt, majd lassan Harry kocsija felé vettük az irányt. Harry előre sétált, majd az ajtót kinyitva várta, hogy beszálljak, és elhelyezkedjek a kényelmes ülésen. Mikor ez megtörtént, megkerülte az autót, és ő is beült. Csendben utaztunk, mikor egy ismeretlen háznál álltunk meg. Nem Harry-énél, nem a miénknél. Csak néztem, ahogy Harry kiszáll a kocsiból, majd megkerülve a kocsit kinyitja nekem az ajtót. Bátortalanul, de kiszálltam a kocsiból. Harry is láthatta arcomon a bizonytalanságot, így csak kezemet megfogva kezdett el húzni a bejárati ajtó felé. Az ajtóban megállt, majd kulcsát a kezébe véve kezdett el keresgélni a megfelelő kulcs után. Mikor megtalálta, elfordította a zárban, az pedig egy kattanással jelezte, hogy szabad az út. Harry lépett be először a házba, majd én is követtem. Az ajtót magam után csuktam be, majd Harry-t kezdtem el keresni, aki idő közben eltűnt. 

- Harry, hol vagy? - kiabáltam. 

- Konyha - kiabált vissza, de sokat nem segített. 

Mivel először jártam ebben a házban, nem tudtam, mi hol van, így tovább folytattam a kiabálást. 

- És az hol van? 

Hirtelen nyílt az ajtó, majd a kis résen Harry dugta ki a fejét. Elmosolyodott, majd kilépett a konyhából. Előttem állt meg, kezét derekamra simította. Kezemet mellkasára helyeztem, úgy néztem bele gyönyörű zöld szemeibe. Pillanatokig csak néztünk egymás szemeibe, végül ő hajolt közelebb hozzám. 

- Szeretlek - suttogta, ajkaink milliméterekre voltak egymásétól. 

- Én is - suttogtam, majd közelebb hajolva hozzá, egy csókot leheltem ajkaira. 

Imádtam, amikor megcsókolt. Gyomrom görcsbe rándult, lepkéim egy része feladta a szolgálatot, miközben másik fele vadul kezdett csapkodni. Sosem hittem volna, hogy egyszer lesz majd egy olyan fiú, aki ezt váltja majd ki belőlem. Aki engem fog szeretni, nem egy nálam sokkal csinosabb lányt. Persze lehet, hogy Harry csak játszik velem, mint az összes többi lánnyal, de én most túlságosan szeretem ahhoz, hogy elhiggyem. Derekamról fenekemre csúszott a keze, pár pillanatra kicsit megemelt, nekem pedig elég volt ez az idő ahhoz, hogy lábaimat dereka köré fonjam. Lassan lépkedett velem a kanapé felé, majd óvatosan helyezett le a puha díszpárnák közé. Fölém mászott, majd nyakamat kezdte el csókolgatni. Néha szívta, nyalogatta a bőrt, számat olyankor egy-egy halk nyögés hagyta el. Tevékenységünket Louis zavarta meg, aki éppen az emeletről rohant le. Mikor meglátott minket, perverz mosoly jelent meg arcán.
- Menjetek szobára - mondta végül, majd a konyhába sietett.
- Te is hallottad - mondta Harry, majd az ölébe véve sietett velem a lépcső felé, amin percekkel előbb Louis száguldott le.
Szorosabban kapaszkodtam Harry nyakába, miközben folyamatosan egyre feljebb értünk. Hirtelen azon kaptam magam, hogy Harry egy folyosóról nyit be egy szobába, valószínűleg a sajátjába. Az ajtót maga mögött becsukta, majd neki nyomott. Meg sem tudtam szólalni, szenvedélyesen csókolni kezdett. Mikor eltávolodott tőlem, az ágya felé indult, majd óvatosan lefektetett rá. Fölém mászott, nyakamon apró csókokat hagyott, amiktől kirázott a hideg. Nem szoktam hozzá, hogy bárki a nyakamat csókolgassa, így érthető volt, hogy testem azonnal libabőrbe burkolózott. Harry mosolyogva csókolt meg, majd pólóm alját kezdte piszkálni. Egyre feljebb húzta, keze már fedetlen oldalamat kezdte simogatni.
- Harry.. - szakítottam meg a csókunkat - Kérlek..
- Ne haragudj.. - mászott le rólam, majd mellém feküdt.
Közelebb másztam hozzá, arcára egy puszit nyomtam. Mellé feküdtem, fejemet mellkasára hajtottam. Mellkasával együtt fejem is egyenletesen süllyedt és emelkedett, ahogyan a levegőt vette. Mosolyogva bújtam közelebb hozzá, kezeit derekamra simította. Keze egy idő után fenekemre csúszott, úgy simogatott tovább, mintha semmi sem történt volna. Mosolyogva megráztam a fejem, majd tekintetemmel őt illettem meg.
- Ne kínozz, kérlek - suttogtam.
Nem hagyta abba, így kezemmel felhúztam fekete pólóját és hasát kezdtem el simogatni. Egyre lejjebb kezdtem el simogatni, mígnem elértem nadrágja szegélyéhez. Kínzó lassúsággal kigomboltam nadrágját, majd tovább simogattam. Kezem egyre lejjebb vándorolt, végül férfiasságát kezdtem simogatni boxeren keresztül. Száját apró nyögések hagyták el, végül csuklómat megragadva kiemelte a kezem a nadrágjából.
- Ha nem akarod, hogy most megtörténjen, fejezd be!! - nézett rám szúrós tekintettel.
Nem törődtem vele, tovább simogattam, azonban most megálltam a boxere szegélyénél. Közelebb hajoltam hozzá, ajkaira egy csókot nyomtam. Neki azonban ez nem volt elég, kis időn belül ő hajolt közelebb hozzám. Nyelvével alsó ajkamon simított végig, ezzel engedélyt kérve a bejutásra. Meg is kapta, pillanatokon belül nyelve rácsavarodott az enyémre. Percekkel később váltunk csak el levegő hiányában. Harry a homlokát az enyémnek döntve nézett mélyen szemeimbe.
- Szeretlek - suttogtam.
Szemében furcsa csillogást véltem felfedezni, de nem tudtam mire vélni. A levegőt még mindig egyenletlenül vette, meleg leheletét ajkaimon éreztem. Egy sóhaj hagyta el száját, majd smaragdzöld tekintetét rám emelte.
- El kell mondanom valamit.. - suttogott.