.: Összetartozunk :.
Matthew Carter
Tökéletes volt reggel úgy kelni, hogy a húgod, akit mindennél jobban szeretsz és mindennél jobban meg szeretnél védeni, örökre magad mellett tudni. Ez adott ötletet ahhoz, hogy a mai nap elvigyem egy tetoválószalonba, ahol egy közös tetoválást készíttessek magunknak. Óvatosan bújtam ki ölelő karjai közül, feje alá egy párnát helyeztem, úgy másztam le puha ágyáról. Az ajtó felé lábujjhegyen surrantam, majd miután sikerült kiérnem Hope szobájából, a nappali felé vettem az irányt. A nappaliban senkit nem találtam, ezért a konyhába sétáltam. Anyám és apám alakja tűnt fel előttem, amint egy egy tányérral előttük beszélgetnek. Mikor észrevettek, anyám mosolyogva indult meg felém, majd egy ölelést követően sietett oda apámhoz. Arcára egy csókot lehelt, majd gyönyörű szemeit rám emelte.
- Mennem kell dolgozni, sietek haza, hogy el tudjak tőletek búcsúzni - nyomott egy csókot fejemre, majd kiviharzott a konyhából.
Az ajtó csapódását követően indultam meg a szekrény felé, majd egy üvegtálat kivettem belőle. Apám mellé ültem le, tálamba öntöttem egy kevés gabonapelyhet, illetve tejet, és enni kezdem. Apám hamar elment dolgozni, amit megértek, mivel ő is haza szeretett volna érni előbb, hogy el tudjon búcsúzni tőlünk. Ehhez viszont az kellett, hogy 1 órával előbb induljon el dolgozni. A reggelimet viszonylag hamar megettem, tálamat a mosogatóba helyeztem. A konyhából egyenesen a nappaliba indultam, a kanapéra feküdtem, majd a tv-t bekapcsolva kezdtem el nézni a műsort. Mivel elég unalmasnak bizonyult, ezért kikapcsoltam. A lépcsőn felfelé ballagva érkeztem el a szobám ajtajához, majd azt berúgva magam előtt léptem be már jól megszokott szobámba. Ruháim a bőröndben hevertek, egyedül tisztálkodószereimet nem voltak összepakolva a nagy útra. Mikor körbenéztem a szobában, egyből feltűnt, hogy az ágyamon egy kis lap pihen. Mikor szétnyitottam a kis papírkát, csak egy egyszerű mondat várt rám. "Gyere vissza!" Ennyi állt a kis lapon, mire szám felfelé gördült. Miután tudatosult bennem, hogy ki írhatta, kisiettem a szobámból és egyenesen Hope ajtaja felé lépkedtem. Kopogás nélkül nyitottam ajtót, mire szemem az előttem fehérneműben álló lányra vándorolt. Magam mögött becsuktam az ajtót, majd lassan botorkáltam el az ágy széléig. Körbenézve a szobán vettem csak észre, hogy a szoba egyik fele bőröndökkel volt tele, a másik felén pedig cipők milliója volt megtalálható. Fejemmel végignéztem a cipőkön, mikor megakadt a tekintetem egyen.
- Ezt még tőlem kaptad - emeltem ki a többi közül azt az egyet, amit azonnal felismertem.
- Tudom, azt meg is fogom tartani, csak a többivel nem tudom mi legyen - mutatott a többi, földön heverő magassarkú cipőre.
- Azt is vedd figyelembe, hogy van-e olyan ruhád, amihez fel tudod venni - mosolyogtam rá.
Hope azonnal felpattant a földről, majd lassan a cipőkhöz lépkedett. Leguggolva egy vörös tűsarkút vett a kezébe, majd szomorkás mosollyal az arcán felém fordult.
- Akkor azt hiszem, ez kilőve.
Egy gyors mozdulattal helyezte bele azt egy nagy méretű dobozba, amiben ezen a cipőn kívül már vagy 5 hasonló magassarkú sorakozott. Mosolyogva néztem, ahogyan egy újabb cipőt helyez a barna dobozba, majd tekintetével engem kezd el kémlelni.
- Mi van veled, bátyus? Mitől vagy ilyen boldog?
- Áh, csak van egy meglepetésem számodra - vontam vállat, majd az ágyról elrugaszkodva sétáltam oda egyetlen húgomhoz, aki mosolyogva figyelte maradék cipőit.
Mosolygott, mégis láttam szemében a félelmet, a szomorúságot. Talán az utazás miatt, talán az elajándékozott cipői miatt. Nála nem lehet tudni.. Nem kellett semmit kérdeznem, tudtam, hogyha meg szeretné velem osztani a problémáit, akkor úgyis el fogja mondani. 15 év elég volt arra, hogy kiismerjem a húgomat, illetve arra is, hogy bármely gondját megossza velem és segítséget kérjen. Gondolkodásomból Hope rántott vissza, mosolygós tekintete azonnal találkozott enyémmel, mikor fejemet felé fordítottam. Leguggolva egy újabb cipőt vett a kezébe, majd felém fordult.
- És ez? Szerinted maradjon? - kérdezte, mire csak bólintottam.
Mosolyogva pakolta bele a bőröndjébe a megmaradt darabokat. Miután végzett, az ágya felé vette az irányt, majd elérve azt, kifeküdt rajta. A plafont bámulta perceken keresztül, én pedig az órámra pillantottam. 9 órát mutatott, ami azt jelentette, hogy lassan indulnunk kell. Az ágyhoz ballagva ragadtam meg Hope kezét, majd az ágyról lehúzva siettem vele oda bőröndjéhez. Egy fekete nadrágot, egy szürke hosszú ujjú felsőt, mellé pedig egy fekete-pink sálat vettem ki a bőröndből.
- Válassz magadnak egy pólót, öltözz fel, a nappaliba várlak - nyomtam a kezébe a kiválasztott ruhadarabokat.
Egy ideig még turkált a bőröndjében, majd egy fekete, Allergic to bitches feliratú pólót vett ki belőle. Mosolyogva néztem a kezében tartott darabot, majd újra az órámra pillantottam.
- Siess, nemsokára indulnunk kell - szólaltam meg végül.
Hope azonnal a fürdőbe sietett, kezében a választott darabokkal, amihez most egy cipő is társult. Lassan ballagtam ki a szobájából egyenesen a nappaliba. A kanapéra ültem, később fejemet az egyik párnára hajtva feküdtem végig a kényelmes heverőn. Percekig feküdhettem ott, mikor lépteket hallottam a lépcső felől. Mikor fejemet a hang irányába fordítottam, Hope lassan ballagott le felöltözve, kezében a táskájával és telefonjával. Halványan rám mosolygott, majd telefonját a táskájába dobva sétált el mellettem. Az egyik bőrszínű fotelba vágta le magát. Lábait felhúzta maga elé, karjaival átölelte azokat. Álmosan pislogva nézett rám szemeivel, mire én csak kezét megragadva húztam fel eddigi helyéről. Az ajtó felé indultam, kulcsomat megragadtam, úgy léptem ki a hűvös levegőbe. Miután Hope is kilépett a házból, bezártam az ajtót és elindultam a tetoválószalon felé. 5 percet sétálhattunk, amikor húgom már messziről kiszúrta a viszonylag nagy épületet. Szemein azonnal látni lehetett az izgatottságot. Magam mögött hagyva léptem át a küszöböt, majd egyenesen a tetoválóm felé indultam. Mosolyogva pacsiztam le régi barátommal, majd megfordulva húgom kíváncsi tekintetével találtam magam szembe.
- Justin, ő itt a húgom, Hope - mutattam a mögöttem álló lányra - Hope, ő pedig egy régi barátom, aki ma elkészíti nekünk a tetoválásunkat.
- Nagyon csinos vagy - hallottam Justin mondatát, mire hátrakaptam a fejem.
Hope elpirulva motyogott egy köszönöm félét, majd Justin a derekánál megragadva tolta előre Hope-t, egészen a tetováló teremig. Először én ültem be a székbe, Justin pedig a kezébe vette a csuklómat. Kezemet lefertőtlenítette, majd a tetováló gépet a kezébe véve kezdte el a munkát. Már tegnap meg lett vele beszélve a minta, így csak meg kell csinálnia, illetve ki kell fizetni. Egy infinity jelet varrattam magamra, majd miután kész lettem, Justin elvégezte a maradék színezést, illetve egy kenőccsel kente be, miután végzett. Mivel nekem már kész volt a tetoválásom, ezért rám nem is volt több szükség. Justin-nak kifizettem a két tetoválás árát, majd Hope-tól elköszönve indultam vissza a jól megszokott házba. Még tegnap megbeszéltük, hogy lemegy a partra, találkozik pár barátnőjével, illetve én is hazajövök és áthívom pár barátomat. Hope beült az eddigi helyemre, én pedig egy puszit nyomva arcára indultam haza.
- Ezt még tőlem kaptad - emeltem ki a többi közül azt az egyet, amit azonnal felismertem.
- Tudom, azt meg is fogom tartani, csak a többivel nem tudom mi legyen - mutatott a többi, földön heverő magassarkú cipőre.
- Azt is vedd figyelembe, hogy van-e olyan ruhád, amihez fel tudod venni - mosolyogtam rá.
Hope azonnal felpattant a földről, majd lassan a cipőkhöz lépkedett. Leguggolva egy vörös tűsarkút vett a kezébe, majd szomorkás mosollyal az arcán felém fordult.
- Akkor azt hiszem, ez kilőve.
Egy gyors mozdulattal helyezte bele azt egy nagy méretű dobozba, amiben ezen a cipőn kívül már vagy 5 hasonló magassarkú sorakozott. Mosolyogva néztem, ahogyan egy újabb cipőt helyez a barna dobozba, majd tekintetével engem kezd el kémlelni.
- Mi van veled, bátyus? Mitől vagy ilyen boldog?
- Áh, csak van egy meglepetésem számodra - vontam vállat, majd az ágyról elrugaszkodva sétáltam oda egyetlen húgomhoz, aki mosolyogva figyelte maradék cipőit.
Mosolygott, mégis láttam szemében a félelmet, a szomorúságot. Talán az utazás miatt, talán az elajándékozott cipői miatt. Nála nem lehet tudni.. Nem kellett semmit kérdeznem, tudtam, hogyha meg szeretné velem osztani a problémáit, akkor úgyis el fogja mondani. 15 év elég volt arra, hogy kiismerjem a húgomat, illetve arra is, hogy bármely gondját megossza velem és segítséget kérjen. Gondolkodásomból Hope rántott vissza, mosolygós tekintete azonnal találkozott enyémmel, mikor fejemet felé fordítottam. Leguggolva egy újabb cipőt vett a kezébe, majd felém fordult.
- És ez? Szerinted maradjon? - kérdezte, mire csak bólintottam.
Mosolyogva pakolta bele a bőröndjébe a megmaradt darabokat. Miután végzett, az ágya felé vette az irányt, majd elérve azt, kifeküdt rajta. A plafont bámulta perceken keresztül, én pedig az órámra pillantottam. 9 órát mutatott, ami azt jelentette, hogy lassan indulnunk kell. Az ágyhoz ballagva ragadtam meg Hope kezét, majd az ágyról lehúzva siettem vele oda bőröndjéhez. Egy fekete nadrágot, egy szürke hosszú ujjú felsőt, mellé pedig egy fekete-pink sálat vettem ki a bőröndből.
- Válassz magadnak egy pólót, öltözz fel, a nappaliba várlak - nyomtam a kezébe a kiválasztott ruhadarabokat.
Egy ideig még turkált a bőröndjében, majd egy fekete, Allergic to bitches feliratú pólót vett ki belőle. Mosolyogva néztem a kezében tartott darabot, majd újra az órámra pillantottam.
- Siess, nemsokára indulnunk kell - szólaltam meg végül.
Hope azonnal a fürdőbe sietett, kezében a választott darabokkal, amihez most egy cipő is társult. Lassan ballagtam ki a szobájából egyenesen a nappaliba. A kanapéra ültem, később fejemet az egyik párnára hajtva feküdtem végig a kényelmes heverőn. Percekig feküdhettem ott, mikor lépteket hallottam a lépcső felől. Mikor fejemet a hang irányába fordítottam, Hope lassan ballagott le felöltözve, kezében a táskájával és telefonjával. Halványan rám mosolygott, majd telefonját a táskájába dobva sétált el mellettem. Az egyik bőrszínű fotelba vágta le magát. Lábait felhúzta maga elé, karjaival átölelte azokat. Álmosan pislogva nézett rám szemeivel, mire én csak kezét megragadva húztam fel eddigi helyéről. Az ajtó felé indultam, kulcsomat megragadtam, úgy léptem ki a hűvös levegőbe. Miután Hope is kilépett a házból, bezártam az ajtót és elindultam a tetoválószalon felé. 5 percet sétálhattunk, amikor húgom már messziről kiszúrta a viszonylag nagy épületet. Szemein azonnal látni lehetett az izgatottságot. Magam mögött hagyva léptem át a küszöböt, majd egyenesen a tetoválóm felé indultam. Mosolyogva pacsiztam le régi barátommal, majd megfordulva húgom kíváncsi tekintetével találtam magam szembe.
- Justin, ő itt a húgom, Hope - mutattam a mögöttem álló lányra - Hope, ő pedig egy régi barátom, aki ma elkészíti nekünk a tetoválásunkat.
- Nagyon csinos vagy - hallottam Justin mondatát, mire hátrakaptam a fejem.
Hope elpirulva motyogott egy köszönöm félét, majd Justin a derekánál megragadva tolta előre Hope-t, egészen a tetováló teremig. Először én ültem be a székbe, Justin pedig a kezébe vette a csuklómat. Kezemet lefertőtlenítette, majd a tetováló gépet a kezébe véve kezdte el a munkát. Már tegnap meg lett vele beszélve a minta, így csak meg kell csinálnia, illetve ki kell fizetni. Egy infinity jelet varrattam magamra, majd miután kész lettem, Justin elvégezte a maradék színezést, illetve egy kenőccsel kente be, miután végzett. Mivel nekem már kész volt a tetoválásom, ezért rám nem is volt több szükség. Justin-nak kifizettem a két tetoválás árát, majd Hope-tól elköszönve indultam vissza a jól megszokott házba. Még tegnap megbeszéltük, hogy lemegy a partra, találkozik pár barátnőjével, illetve én is hazajövök és áthívom pár barátomat. Hope beült az eddigi helyemre, én pedig egy puszit nyomva arcára indultam haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése