.:8.fejezet:.

.: Nem tudom megtenni :.

Harry Styles

Magam elé bámulva ültem a kanapén, miközben a fiúk készülődtek. A mai napunk nem csak egy egyszerű nap. Ma van a fogadásnapunk.. Minden évben tartunk 2 napot, amikor fogadunk a srácokkal. Reggel óta azon gondolkoztam, vajon ma mit találnak ki, de nem jutott semmi sem eszembe. Csak a mai interjúra tudtam gondolni. A nézőket néztem végig, mégsem vettem észre az első sorban ülő (ál)barátnőmet.. A menedzserünk szerint jót tenne nekem egy álbarátnő, aki elkísér a díjátadókra, interjúkra. Miután a menedzserünk kitalálta ezt az ál-barátnő ötletet, mindenki keresni kezdett megfelelő lány után, kivéve én. Én már akkor tudtam, hogy a stylistunk segédjét, Barbit szeretném megkérni, hogy legyen a barátnőm. Találkozásunk nem volt mesébe illő, mégis pontosan emlékszem mindenre.

*Éppen a menedzserem irodájában ültem, arra várva, hogy belépjen a keskeny ajtón. Percekkel később ez meg is történt, majd lassan sétált oda a bőr ülésébe. Érdeklődve figyeltem, ahogyan elhelyezkedik, majd asztalára könyökölve kezd el gondolkodni, hogyan is közölje velem a nagy hírt.

- Harry, gondolom sejted, hogy a szakításotok Taylor-ral azt jelenti, hogy nincs kísérőd az elkövetkező hetekben lefolyó interjúkra. Éppen ezért a fiúkkal azt találtuk ki, hogy egy ál barátnőt szeretnénk keresni neked. Ő elkísér, mi pedig kifizetjük neki a megbeszélt összeget. 

Értetlenül bámultam magam elé, majd egyet bólintva sétáltam ki az irodából. Lou-hoz indultam, illetve Lux-hoz, akik mindig tudtak nekem segíteni, bármi gondom volt. Kettőt kopogtam az ajtón, majd kitártam magam előtt. Lassan léptem be, majd megláttam két lányt, később pedig a kanapén ülő Lou-t is. Végignéztem a székben ülő Cara-n, majd a mellette álló, barna hajú lányon. Kezében egy fésűt, illetve hajszárítót tartott, szemével engem figyelt. 

- Sziasztok - köszöntem halkan, majd odasétáltam Lou mellé. 

- Harry, be szeretném mutatni nekem a segédemet, Barbit. Barbi, gondolom ismered már Harry-t, ő a One Direction egyik oszlopos tagja. 

- Szia Harry - csilingelő hangja azonnal fülembe kúszott, arcomra mosolyt varázsolt. 

- Lou, lenne egy nagy problémám, és nem tudom, kihez is fordulhattam volna, így hozzád jöttem - hadartam el gyorsan, mire Lou egyet bólintott.

- Mindig hozzám jössz, és nagyon jól tudod, hogy én mindig segítek. Na, mesélj - húzott maga mellé a kanapéra. 

- Paul és Rob kitalálta, hogy kell nekem egy ál-barátnő, aki elkísér a fontosabb eseményekre. 

- És?! Kérj meg egy lányt, aki igent mond, semmi komolyat nem kell csinálnotok, csak együtt megjelenni. 

- De épp ez az, ami nem tetszik.. Én rendes barátnőt szeretnék, aki nem csak azért van vele, mert fizetnek érte.. - kezdtem el magyarázkodni, miközben szememmel Barbit figyeltem. 

- Én pénz nélkül is megtenném - szólalt meg végül, mire mindketten felkaptuk a fejünket. 

Szinte azonnal felálltam helyemről, majd Barbi elé sétálva ereszkedtem féltérdre. Ő csak nevetve figyelte kis jelenetemet. Kezét megfogva néztem szemébe, majd kis szünet után megszólaltam. 

- Barbi! Lennél az ál-barátnőm? - kérdeztem komolyan. 

- Ennél szebb kérdést még soha nem hallottam - tette szívére a kezét, majd szipogni kezdett, mint aki tényleg meghatódott kérdésemen.*

Gondolkodásomból Zayn zökkentett ki, aki időközben megérkezett a fiúkkal. Az órámra pillantva tudatosult bennem, hogy Niall már biztos ott van, így én is felpattantam a helyemről. A kocsikulcsomat a kezembe vettem, úgy indultunk útnak Louis-sal, Zayn-nel és Liam-mel. A szórakozóhely elé érve leparkoltuk a kocsikat, majd lassan kezdtünk el haladni a VIP részleg felé. Niall-el az ajtó előtt találkoztunk, majd együtt, öten léptünk be a terembe. Két hosszú kanapé volt az, ami először feltűnt a terembe, majd a két vas rúd, végül a vas rúdon pörgő két lány. Az egyiket azonnal felismertem, a másik lány viszont ismeretlen volt számomra. Egyet kacsintottam a barna hajú lányra, majd helyet foglaltam. Liam, illetve Zayn ült mellém, úgy figyelték az előttem táncoló lányt. A rúdhoz dörgölőzött, majd kezével megragadta a vas szerkezetet, végül lecsúszott rajta, mint egy igazi profi. Zayn a szám végénél hajolt közelebb hozzám, mire oldalra fordítottam a fejem.
- Fogadás.. 2 hetet kapsz, hogy meglegyen neked a lány - bökött Hope felé, mire kissé hezitáltam.
- Nem tudom Zayn.. Nem olyan lánynak tűnik, aki könnyen adná magát - szólt halkan Liam.
- Nem tudom megtenni.. Nekem barátnőm van.. - súgtam halkan Zayn-nek.
- Csak álbarátnő - javított ki - És Liam! Pont ezért kell megtennie.. Mert nem adja könnyen magát..
A számnak vége lett, Hope pedig azonnal leugrott az emelvényről és a mosdóba futott. Kezemből leraktam a koktélos poharat, amit Niall nyomott a kezembe, majd helyemről felállva indultam Hope után. Mikor utolértem, éppen a vécé fölé görnyedt. Mellé guggoltam, kezemet hátára simítottam, úgy próbáltam nyugtatni remegő testét. Egy pillanatra nézett csak fel, majd azonnal vissza is hajolt a wc fölé. Minden, amit ivott, most kijött belőle, én pedig felálltam mellőle. A bárpultnál kértem egy pohár vizet, azzal a kezemben sétáltam vissza a földön ülő lányhoz, majd felé nyújtottam a poharat. Miután elvette, száját kiöblítette, majd a pohárban maradt vizet megitta. Kezét megfogva segítettem fel, majd derekát fogva indultunk ki a többiekhez.
- Hazaviszem - mondtam nyugodtan.
Mindenki bólintott egyen, Zayn rám kacsintott, majd elindultam Hope-pal az épület kijárata felé. Lassan nyitottam ki az ajtót, majd lépkedtem ki a hűvös levegőbe. Hope-t a falnak támasztottam, majd mellé állva szippantottam mélyeket a levegőből. Hátát kezdtem simogatni, így próbálva megnyugtatni őt. Térdén támaszkodott, a levegőből mélyeket szippantott. Nem tudtam másra gondolni, csak a fogadásra, amit Zayn talált ki nekem. 2 hetem van, hogy lefeküdjek Hope-al. De az istenit is! Az sem biztos, hogy találkozni fogunk még valaha, nem hogy az ágyamba vigyem. Nem tudom megtenni.. Ez az egy mondat kavargott a fejemben egészen addig, amíg egy alak meg nem állt előttünk. Hope-t mellkasára vonta, így azonnal tudtam, hogy ki lehet az a titokzatos személy. Miután elengedte Hope-t rám nézett.
- Már megint te?! Nem hiszem el, hogy leitatod, aztán mint a megmentő haza akarod kísérni!! Ne lássam meg Hope-t még egyszer a közeledbe.. - kezdett el kiabálni, én pedig nem tudtam másra figyelni csak arra, hogy Hope lassan sétálni kezd a járda mentén.
- Inkább menj utána, ne velem foglalkozz! - üvöltöttem rá, majd megfordulva visszasétáltam a szórakozóhely termébe. Zayn amint meglátott, felpattant helyéről, én pedig idegesen ráztam a fejemet - Nem tudom megtenni - mondtam ma már harmadjára - Barátja van..
- Álbarát? - jött mellénk Liam, aki kíváncsi tekintettel nézett minket.
- Nem! Igazi barát..
- Sajnálom haver.. - vert hátba egyszer Zayn, majd visszasétált a többiekhez.
- Elmegyek sétálni a sírkövethez, kiszellőztetem a fejem.. Vigyázz a fiúkra..
Nem vártam meg válaszát, megfordultam, úgy indultam el a parkolóba, ahol az autóm várt. Beindítottam a motort, majd a temető kilátójáig meg sem álltam. Ott a kocsinak támaszkodva néztem a sírköveket, közben pedig ezer gondolat cikázott a fejemben. Hope-nak barátja van, aki nem akarja még egyszer a közelemben látni barátnőjét. Meg is értem.. Ki akarná azzal látni a barátnőjét, akinek tetszik a lány? Aki bármelyik percben el tudná venni tőle? Senki.. Aztán körbenéztem.. A sírok csillogtak a Hold fényében. Csend uralkodott, éppen ezért lehetett gondolkodni. Senki nem zavar meg.. Ezért is szerettem ide járni, itt mindig magányosan gondolkozhattam anélkül, hogy lerohantak volna a rajongók. Amikor bekerültem az X faktorba, akkor is ide jöttem, hogy át tudjam gondolni a dolgokat. Nem szeretem ezeket az emlékeket felemlegetni, hisz akkor olyan dolgokat kellett átgondolnom, amire nem tudtam azonnal igent, esetleg nemet mondani. Abban az időben sok olyan dolog történt, aminek nem kellett volna. Mint például Gemma kórházba kerülése, ami miatt ide kellett jönnöm. Én otthon maradtam volna vele, hogy ápolhassam, de anyám ragaszkodott ahhoz, hogy menjek el és próbáljam ki magam. Így pedig, hogy egy olyan bandában zenélek, olyan tagokkal, akiket már családomnak mondhatok, elmondhatom magamnak, hogy igaza volt anyámnak és jól döntöttem, mikor jelentkeztem a versenybe. Hisz bejutottam, híres lettem.. Ezeken gondolkoztam, egészen addig, míg valaki meg nem érintette karomat. Ijedten néztem magam mellé, majd mosolyogva vettem tudomásul, hogy Hope áll mellettem. Fehér felsőt, rövidnadrágot viselt, mellé pedig egy szürke színű farmerdzsekit vett fel, piros tornacipővel. Cipőfűzője ki volt kötődve, ami azt jelezte, csak magára kapta, nem törődött sokat a bekötésével.
- Basszus Hope.. - tettem a szívemre a kezem - Azt hittem valaki feltámadt..
Fejét lehajtotta, kezét kezdte el bámulni.
- Ne haragudj, hogy megijesztettelek.. - fejét felemelte, szemével engem talált meg - Csak meg akartalak keresni..
- Miért? - kérdeztem tőle kíváncsian, majd derekánál fogva húztam közelebb magamhoz.
Pár pillanatig gondolkozott, majd közel hajolt hozzám.
- Ezért.. - suttogta, majd ajkaimra egy csókot nyomott.
Alsó ajkán simítottam végig, mire szája megnyílt. Ezt kihasználva dugtam szájába nyelvemet, amivel azonnal simogatni kezdtem sajátját. Az autótól elrugaszkodtam, majd Hope-t nyomtam neki a kocsinak. Kezemet fenekére simítottam, kicsit megemeltem őt, majd az autó motorháztetejére ültettem. Lassan kezdett el hátradőlni, amit az én testem is követett, így csókunk nem szakadt meg. Nem tudtam, miért csinálta ezt, hiszen neki barátja van.. Nem tehetem ezt.. Ajkaink elváltak, majd az autóra mászva feküdtem fel mellé. Az eget bámultam, közben pedig Hope-n gondolkoztam. Vajon miért csinálta ezt z előbb? Vajon miért csókolt meg, ha barátja van? Vajon nem szereti már? Ezek a kérdések kavarogtak a fejemben, de nem kaptam rájuk választ.. Hirtelen furcsa zajokra lettünk figyelmesek, mire Hope ijedten bújt hozzám közelebb. Derekánál fogva öleltem magamhoz, homlokára egy puszit nyomtam.
- Ne félj, itt vagyok.. - suttogtam halkan, mire fejét mellkasomra döntötte.
Szemét becsukta, én pedig haját kezdtem el simogatni. Kezemet oldalára tettem, úgy simogattam tovább. Néha lecsúsztattam kezemet fenekére, mire csak egy halk 'Hmm' volt reakciója. Megmosolyogtatott, ahogy rajtam feküdt, mégis volt bennem valami, ami azt mondta, nem tehetem ezt sem vele, sem magammal, sem pedig barátjával..