.: Valamit el kell mondanom :.
- Gyönyörű szemeid vannak - mondta Harry, mikor már perceken keresztül bámultunk egymás szemeibe.
Csak néztük egymást, nem szóltunk semmit. Szinte szavak nélkül is megértettük egymást. 'Haza kell mennem'. Egy kis hang mindig ezt hajtogatta a fejemben, de nem hallgattam rá. Örültem, hogy itt vagyok Harry-vel, akármi is lesz ennek a következménye. Lehet, hogy Mat megharagszik rám, de tegye. Én mindig menjek haza időbe, mindig maradjak józan, ha bulizni megyek, de rá ez nem igaz. Többször volt már olyan, hogy én otthon ültem esetleg egész nyári szünetben, amikor ő egész este bulizott. Éjjel 2-kor ért haza, kicsit sem józanul, és akkor én legyek a felnőtt, adjak neki gyógyszert, vizet, öltöztessem át, és hasonlók. De az, hogy most egy olyan emberrel kezdett kiabálni, aki nem is tehet semmiről, csak segíteni akart, az volt az utolsó csepp a pohárban. Elegem volt, hogy mindig ő mondja meg, mit csináljak, ő mondja meg, mikor érjek haza.. Lehet, talán nem kellett volna kiszöknöm, de nem tehettem mást. Az istenit is! Nem tilthatja meg nekem, hogy Harry-vel találkozzak.. Nem akarok sokat, csupán élvezni a kis dolgokat, amire nem mindenki figyel. Harry, derekamat átölelve nézett magam mögé, majd hirtelen szorosabban kezdett ölelni, mire arra fordultam, amerre az előbb. Kezével megfogta arcomat, majd maga felé fordítva csókolt meg gyorsan. Nem ellenkeztem, visszacsókoltam, miközben kezemmel tarkóját simogattam. Lassan váltunk el egymástól, majd egymás szemébe nézve vártuk, hogy valaki kimondja. Tudtuk, hogy mit érzünk, mégsem tudtuk kimondani. Én azért, mert féltem, Harry pedig azért, mert azt hitte, barátom van. Egy erős kéz ragadta meg a karom, mire szorosan Harry-hez akartam bújni, de az erős kar nem engedte ezt. Félelemmel teli néztem a kar tulajdonosára, majd fejemet lehajtva kezdtem el bámulni az autó festékét, mintha olyan érdekes lenne.
- Te mit képzelsz magadról? Azt hiszed, hogy elszöksz otthonról és nem veszem észre? - ordította, még jobban szorítva karomat - Nem voltál ilyen, Hope! Én nem ezt a Hope-ot szeretem.. Most pedig hazamegyünk!
- Nem megyek sehova! - mondtam emelt hangerővel.
- Mit mondtál?
- Jól hallottad.. Nem megyek sehova! - kezemet kitéptem szorításából, Harry-hez bújtam, aki csak szorosan magához ölelt.
Mat nem kérdezett semmit, megfordult, és a járdát elérve haladt előre, a szórakozóhely irányába. Nem akartam utána menni, azzal csak azt mutatnám, hogy sajnálom, amit tettem. De ez nem igaz. Nem sajnáltam, sőt, örültem is neki, hogy abban a percben nem otthon ültem, hanem Harry ölelő karjaiban tudhattam magam. Sokáig gondolkozhattam, ugyanis Harry elengedett, majd lemászott a motorháztetőről. Értetlenül néztem rá, mire csak Mat után nézett.
- Menj csak utána.. Hisz ő a barátod, nem én.. Hogy is gondolhattam?! Ti összeilletek.. Aki nem tudja, az is rájön, hogy együtt vagytok.. De én tudom - magyarázott hol nekem, hol magának, én pedig csak mosolyogtam - Mi ilyen vicces?
- Valamit el kell mondanom, Harry - suttogtam, majd közelebb lépkedtem hozzá.
Karjaimat tarkójára simítottam, közelebb húztam magamhoz, majd megcsókoltam. Nyelve alsó ajkamon simított végig, mire szám megnyílt. Harry pedig ezt kihasználva dugta számba a nyelvét, amivel azonnal simogatni kezdte sajátomat. Sosem csókolt még így egyszer sem, de nagyon tetszett. Gyomrom görcsbe rándult, pillangóim azonnal csapkodni kezdtek. Mikor elváltunk egymástól, Harry értetlen tekintetével találtam szembe magam, mára már sokadszorra.
- Harry, nekem Mat nem a barátom.. - suttogtam ajkaira - Mat a bátyám..
- A bátyád?
Válaszul csak megcsókoltam, de érthette, ugyanis keze derekamról a fenekemre csúszott. Kicsit megemelt, én pedig lábamat derekára fontam, kezemmel továbbra fogtam arcát, majd egymás után többször megcsókoltam. Mosolyogva váltunk el egymástól, majd miután belegondoltam a dolgokba, elkomolyodtam.
- Most mi lesz? - kérdeztem könnyes szemekkel.
- Nálam alszol - nyomott egy puszit az orromra.
Óvatosan a földre helyezett, majd segített beülni az autóba, úgy indultunk el Harry otthonára, vagyis a szomszédunkba. Lassan mentünk a jól megszokott úton, majd Harry bekanyarodott a feljáróra. Miután leállította a motort, mindketten kiszálltunk. Még egyszer ránéztem házunkra, de teljesen sötét volt. Kezemet Harry kezében éreztem, majd összekulcsolta ujjainkat. Mosolyogva pillantottam kezünkre, mire Harry kicsit megszorította azokat. Mosolyogva léptünk be a házba, ahol kellemes látvány fogadott. A két fiú, Niall és Louis a kanapén, egymást átkarolva szuszogtak. Olyan aranyosak voltak, kedvem lett volna elnézni őket még egy darabig, de Harry maga után húzva engem indult el az emeletre. Gyorsan ért el a szobájáig, majd miután beléptünk bezárta az ajtót maga után. Közelebb lépett hozzám, majd csókolni kezdett. Az ajtónak nyomott, úgy csókolt tovább, én pedig közben göndör fürtjeit húztam meg egyszer-egyszer, ami láthatóan nem zavarta. Dzsekimet levette rólam, majd a szoba túlsó végébe dobta. Hasonlóképpen tett pólómmal is, így melltartóban álltam előtte. Nem szerettem volna, ha ma megtörténik, ezért hozzá bújva néztem szemeibe.
- Ne haragudj, de nem szeretném, hogy ma megtörténjen.. - mondtam halkan, mire Harry csak bólintott.
Pólómat kivette kezemből, mire értetlenül néztem rá. A szekrényéhez lépett, majd egy kis kutakodás után megtalálta a keresett darabot. Odahozta nekem, majd fejemet belebújtatta a póló fej részébe, majd karjaimat is bedugta ujjába. Végignéztem magamon és mosolyogva vettem tudomásul, hogy pólója jóval a combomig ér, így egy mozdulattal rúgtam le magamról a cipőt, majd a nadrágomból is kibújtam. Harry csak vágyakozva nézett rám, de nem tett semmit. Megértette, hogy nem szeretném elsietni, így csak közelebb léptem hozzá, orrára egy puszit nyomtam, mire elnevette magát. Nevetése édes volt, álmomban is megismerném róla. De olyan más.. Mindig azt hittem, hogy Harry egy mosollyal mindenkit az ágyába tud vinni, ami igaz is, mégis ha egy lány ott van nála, mint én, akkor nem kényszeríti rá a dolgokat. Figyelmes és egyben aranyos is.. És én még azt hittem, hogy nem figyel arra, hogy a lány mit szeretne, csak arra, hogy neki meglegyen a lány, egy éjszakás kalandnak. De én tudom, hogy ez nem igaz. Csak gondoljatok bele.. Ott feküdtem mellette fehérneműben és pólóban, és Harry-nek annyi volt az összes közelítése, hogy fél karjával átkarolt, míg fejemet mellkasára döntöttem. Semmi többet nem akart, amire én kértem. Oldalamat kezdte el simogatni, keze néha fenekemre csúszott, de hamar elhúzta onnan a kísértés miatt. Csak ekkor jöttem rá igazából, hogy szeretem Harry-t, aminek hangot is adtam. Először csak döbbentem nézett rám, végül számra egy csókot nyomott. Fejemet felemeltem mellkasáról, mélyen a szemébe néztem, majd közel hajoltam hozzá. Nem csókoltam meg, nyakát láttam el apró csókokkal, mire száját apró nyögések hagyták el. Éreztem, hogy meg fogja tenni, kíváncsi voltam, meddig bírja. Nyakát csókolgattam, néha-néha szívtam, haraptam a bőrét. Kezével derekamon simított végig, majd fenekemre csúsztatta. Apró nyögés hallatszott számból, mire Harry mosolyogva pillantott rám. Közelebb hajolt hozzám, úgy nyomott csókot ajkaimra. Fenekembe markolt, mire belenyögtem csókunkba. Éreztem, hogy elmosolyodik, csókunkat nem szakította meg. Hirtelen nyílt az ajtó, mire mindketten ijedten kaptuk oda tekintetünket.
- Jajj, menjetek szobára - mosolygott ránk Louis.
- Louis.. - kezdte Harry - Szobán vagyunk, ha nem látnád..
Neki sem kellett több, kiment a szobából, majd becsukta maga mögött az ajtót. Harry-re pillantottam, aki csak nevetve rázta a fejét, amolyan "Ilyen hülye nem lehet.." stílusban. Mosolyogva bújtam Harry-hez, aki csak homlokomra nyomott egy puszit, majd a párnára helyezte a fejét. Szemét becsukta, hátamat továbbra is simogatta. Mellkasán pihentettem fejemet, később már csak édes szuszogását hallottam, amiről rögtön tudtam, Harry bizony már az igazak álmát alussza.
- Te mit képzelsz magadról? Azt hiszed, hogy elszöksz otthonról és nem veszem észre? - ordította, még jobban szorítva karomat - Nem voltál ilyen, Hope! Én nem ezt a Hope-ot szeretem.. Most pedig hazamegyünk!
- Nem megyek sehova! - mondtam emelt hangerővel.
- Mit mondtál?
- Jól hallottad.. Nem megyek sehova! - kezemet kitéptem szorításából, Harry-hez bújtam, aki csak szorosan magához ölelt.
Mat nem kérdezett semmit, megfordult, és a járdát elérve haladt előre, a szórakozóhely irányába. Nem akartam utána menni, azzal csak azt mutatnám, hogy sajnálom, amit tettem. De ez nem igaz. Nem sajnáltam, sőt, örültem is neki, hogy abban a percben nem otthon ültem, hanem Harry ölelő karjaiban tudhattam magam. Sokáig gondolkozhattam, ugyanis Harry elengedett, majd lemászott a motorháztetőről. Értetlenül néztem rá, mire csak Mat után nézett.
- Menj csak utána.. Hisz ő a barátod, nem én.. Hogy is gondolhattam?! Ti összeilletek.. Aki nem tudja, az is rájön, hogy együtt vagytok.. De én tudom - magyarázott hol nekem, hol magának, én pedig csak mosolyogtam - Mi ilyen vicces?
- Valamit el kell mondanom, Harry - suttogtam, majd közelebb lépkedtem hozzá.
Karjaimat tarkójára simítottam, közelebb húztam magamhoz, majd megcsókoltam. Nyelve alsó ajkamon simított végig, mire szám megnyílt. Harry pedig ezt kihasználva dugta számba a nyelvét, amivel azonnal simogatni kezdte sajátomat. Sosem csókolt még így egyszer sem, de nagyon tetszett. Gyomrom görcsbe rándult, pillangóim azonnal csapkodni kezdtek. Mikor elváltunk egymástól, Harry értetlen tekintetével találtam szembe magam, mára már sokadszorra.
- Harry, nekem Mat nem a barátom.. - suttogtam ajkaira - Mat a bátyám..
- A bátyád?
Válaszul csak megcsókoltam, de érthette, ugyanis keze derekamról a fenekemre csúszott. Kicsit megemelt, én pedig lábamat derekára fontam, kezemmel továbbra fogtam arcát, majd egymás után többször megcsókoltam. Mosolyogva váltunk el egymástól, majd miután belegondoltam a dolgokba, elkomolyodtam.
- Most mi lesz? - kérdeztem könnyes szemekkel.
- Nálam alszol - nyomott egy puszit az orromra.
Óvatosan a földre helyezett, majd segített beülni az autóba, úgy indultunk el Harry otthonára, vagyis a szomszédunkba. Lassan mentünk a jól megszokott úton, majd Harry bekanyarodott a feljáróra. Miután leállította a motort, mindketten kiszálltunk. Még egyszer ránéztem házunkra, de teljesen sötét volt. Kezemet Harry kezében éreztem, majd összekulcsolta ujjainkat. Mosolyogva pillantottam kezünkre, mire Harry kicsit megszorította azokat. Mosolyogva léptünk be a házba, ahol kellemes látvány fogadott. A két fiú, Niall és Louis a kanapén, egymást átkarolva szuszogtak. Olyan aranyosak voltak, kedvem lett volna elnézni őket még egy darabig, de Harry maga után húzva engem indult el az emeletre. Gyorsan ért el a szobájáig, majd miután beléptünk bezárta az ajtót maga után. Közelebb lépett hozzám, majd csókolni kezdett. Az ajtónak nyomott, úgy csókolt tovább, én pedig közben göndör fürtjeit húztam meg egyszer-egyszer, ami láthatóan nem zavarta. Dzsekimet levette rólam, majd a szoba túlsó végébe dobta. Hasonlóképpen tett pólómmal is, így melltartóban álltam előtte. Nem szerettem volna, ha ma megtörténik, ezért hozzá bújva néztem szemeibe.
- Ne haragudj, de nem szeretném, hogy ma megtörténjen.. - mondtam halkan, mire Harry csak bólintott.
Pólómat kivette kezemből, mire értetlenül néztem rá. A szekrényéhez lépett, majd egy kis kutakodás után megtalálta a keresett darabot. Odahozta nekem, majd fejemet belebújtatta a póló fej részébe, majd karjaimat is bedugta ujjába. Végignéztem magamon és mosolyogva vettem tudomásul, hogy pólója jóval a combomig ér, így egy mozdulattal rúgtam le magamról a cipőt, majd a nadrágomból is kibújtam. Harry csak vágyakozva nézett rám, de nem tett semmit. Megértette, hogy nem szeretném elsietni, így csak közelebb léptem hozzá, orrára egy puszit nyomtam, mire elnevette magát. Nevetése édes volt, álmomban is megismerném róla. De olyan más.. Mindig azt hittem, hogy Harry egy mosollyal mindenkit az ágyába tud vinni, ami igaz is, mégis ha egy lány ott van nála, mint én, akkor nem kényszeríti rá a dolgokat. Figyelmes és egyben aranyos is.. És én még azt hittem, hogy nem figyel arra, hogy a lány mit szeretne, csak arra, hogy neki meglegyen a lány, egy éjszakás kalandnak. De én tudom, hogy ez nem igaz. Csak gondoljatok bele.. Ott feküdtem mellette fehérneműben és pólóban, és Harry-nek annyi volt az összes közelítése, hogy fél karjával átkarolt, míg fejemet mellkasára döntöttem. Semmi többet nem akart, amire én kértem. Oldalamat kezdte el simogatni, keze néha fenekemre csúszott, de hamar elhúzta onnan a kísértés miatt. Csak ekkor jöttem rá igazából, hogy szeretem Harry-t, aminek hangot is adtam. Először csak döbbentem nézett rám, végül számra egy csókot nyomott. Fejemet felemeltem mellkasáról, mélyen a szemébe néztem, majd közel hajoltam hozzá. Nem csókoltam meg, nyakát láttam el apró csókokkal, mire száját apró nyögések hagyták el. Éreztem, hogy meg fogja tenni, kíváncsi voltam, meddig bírja. Nyakát csókolgattam, néha-néha szívtam, haraptam a bőrét. Kezével derekamon simított végig, majd fenekemre csúsztatta. Apró nyögés hallatszott számból, mire Harry mosolyogva pillantott rám. Közelebb hajolt hozzám, úgy nyomott csókot ajkaimra. Fenekembe markolt, mire belenyögtem csókunkba. Éreztem, hogy elmosolyodik, csókunkat nem szakította meg. Hirtelen nyílt az ajtó, mire mindketten ijedten kaptuk oda tekintetünket.
- Jajj, menjetek szobára - mosolygott ránk Louis.
- Louis.. - kezdte Harry - Szobán vagyunk, ha nem látnád..
Neki sem kellett több, kiment a szobából, majd becsukta maga mögött az ajtót. Harry-re pillantottam, aki csak nevetve rázta a fejét, amolyan "Ilyen hülye nem lehet.." stílusban. Mosolyogva bújtam Harry-hez, aki csak homlokomra nyomott egy puszit, majd a párnára helyezte a fejét. Szemét becsukta, hátamat továbbra is simogatta. Mellkasán pihentettem fejemet, később már csak édes szuszogását hallottam, amiről rögtön tudtam, Harry bizony már az igazak álmát alussza.
~*~*~*~*~
Hajnali 3-at mutatott az óra, mikor a telefonom csörgésére mindketten felkeltünk Harry-vel. Álmosan halásztam ki nadrágom zsebéből a telefonomat, majd a kijelzőre pillantottam. Egy szám, illetve egy név villogott rajta. Mat-é.
- Halló? - szóltam bele rekedt hangon.
- Hope Carter? - szólt bele egy fiatal lányhang.
- Igen.. - mondtam halkan, hangom éreztem, ahogy megremeg.
- A kórházból telefonálok, a bátyja kórházba került..
Amint ezt a mondatot meghallottam, telefonom kiesett zsebemből, és hangos csattanással ért földet. Könnyeim gyülekezni kezdtek, pár már arcomon versenyzett. A földre rogytam, kezemmel arcomat takartam, miközben folyamatosan sírtam. Nem lehet! Nem lehet, hogy kórházba került! Ez mind az én hibám.. Ha vele megyek, nem történt volna ez meg, most nem lenne kórházban, hanem otthon aludnánk mind a ketten.. A következő pillanatban Harry a csuklómat megragadva húzott fel a földről, majd szorosan mellkasára vont. Hátamat simogatni kezdte, hajamba egy-egy puszit nyomott, hogy valamelyest le tudjak nyugodni.
- Mi történt, kicsim? - suttogta fülembe.
Rekedtes hangja olyan vonzó volt, bármelyik lány beindult volna tőle, ahogyan én is.. Ha nem ilyen helyzetben lettünk volna, biztosan abban a percben vadul kezdtem volna csókolni, de most nincs itt ennek az ideje. A fiú, akit egész életemben szerettem, akire egész életemben hallgattam most kórházban fekszik.
- Mat... - mondtam halkan, de ahogy kimondtam a könnyeim újra utat törtek maguknak.
Az ágyra ültem, nadrágomat gyorsan vettem magamra, majd a pólómat is áthúztam. Cipőmet gyorsan húztam magamra, cipőfűzőmet lógva hagytam.
- Bevinnél a kórházba? - kérdeztem Harry-től, mire bólintott.
Egy nadrágot vett magára, majd pólóját magára véve fogta meg a kezemet. Gyorsan futottunk le a nappaliba, ahol gyorsan vette kezébe kocsikulcsát, majd ki is futott a házból, én pedig követtem. A kórházba szinte 5 perc után megérkeztünk, Harry szinte minden piros lámpán átment, amiért hálás voltam neki. Minél előbb bátyám mellett akartam lenni, amit ő is észrevett. Még meg sem állt az autó, mikor én már befelé futottam az épületbe. A recepciós már messziről észrevett, és érdeklődve figyelt.
- Matthew Carter. Nem rég hozták be.. - mondtam gyorsan, mire a fiatal lány a számítógépén kezdett keresni.
Párat kattintgatott, írt pár szót, majd rám szegezte tekintetét.
- A folyosó végén kanyarodj jobbra. 206-os kórterem - hadarta el gyorsan, én pedig már el is tűntem.
A folyosó végén jobbra kanyarodtam, majd a 206-os kórterem ajtajáig futottam. A ajtó mellett egy fiatal, barna hajú lány állt, kezében Mat telefonjával. Amint meglátott, felém sietett, majd kezet nyújtott.
- Lilly Collins. Gondolom te vagy Hope - mosolygott rám.
- Igen. Hope Carter - ráztam vele kezet.
Percekkel később lépteket hallottam magam mögött, így hátrafordultam. Harry sietett felénk, majd amint elém ért, mellkasára vont.
- Harry? Te mit keresel itt? - kérdezte Lilly, majd megölelték egymást.
- Hope-t hoztam be, és te? - kérdezte Harry mosolyogva, miközben ujjait rákulcsolta enyéimre.
- A bátyjával együtt jöttem be - mondta, majd az összekulcsolt kezünkre pillantott - Együtt vagytok?
Harry először rám, majd Lilly-re pillantott, végül bólintott egyet. Megszorította kezemet, mire hozzá bújtam. Derekamra simította kezét, majd még közelebb húzott magához, amennyire csak bírt. Alig kaptam már levegőt, mire kicsit engedett szorításán, de nem engedett el. Mat kórterméből egy orvos lépett ki, mire azonnal megszabadultam Harry ölelő karjaitól és az orvoshoz siettem. Az állapotáról minden fontos dolgot elmondott, illetve még megtudhattam a vizsgálatok időpontját is.
- Doktor út, bemehetek hozzá? - kérdeztem Mr.James-től.
- Jelenleg még alszik, maximum 10 percre tudom beengedni.
- Szeretnék bemenni hozzá - mondtam halkan, mire bólintott.
- Annyit szeretnék kérni, hogy ne izgassa fel a beteget..
Na ebből kíváncsi leszek mi lesz... Gyorsan hozd a kövit! :)
VálaszTörlésRendben, ha minden jól megy, jövő héten szombat-vasárnap körül hozom :)
Törlés